CMS Demosite

 

 

Nélküled nem lehetséges

 

versek 2001-ből
 

 

 

Borbás Gabriella Dóra

 




Spalding Alapítvány

Budapest, 2007


 ISBN 978-963-86875-6-2

 



[mottó]

Világoskék ruháját lebegtette a szél

Senki sem láthatta mennyire fél

Glóriája eltakarta arcát

 

[ajánlás-hátlap]

Őszinte vallomás ez a versfolyam egy lélek vívódásairól, aki vissza-visszatérő gondolkodásbeli gyötrelmek, és ezzel együtt járó szenvedélyes érzelemhullámzások göcsörtös útján jut el Istenhez, de végül célba ér. Ott pedig nem csak békességet talál, hanem felfedezi a biztonságban, szabadságban és az örömteli értelmes létben maradás titkát is.

Vankó Zsuzsa

 

Az Olvasóhoz 

E versek egy versfolyamot alkotnak, ezért csak egyszerre és sorban (keletkezési rendjükben) érdemes olvasni őket. Egy-egy vers kiragadva nem jelent semmit, illetve mást jelent. Egy folyamatot ábrázolnak, mely valahonnan tart valahova. Döntő többségük 2-3 nap alatt született, egészük pedig 2-3 hét alatt -- de évekig tartó küzdelmet, küszködést, küzdeni vágyást beszélnek el.

-------------------------------------------------------------------------------------


Be kellett mocskolódni

Hogy meg tudjak tisztulni

Egyre mocskosabbá kellett váljak

Sátáni sötétet teremtettem magam körül

Hogy egyszer felsejlődjön a

füstfelhők közül

Valami magához vonzó

érthetetlen tisztaság

 

            ***


Úgy láttam meg

a tisztaság beszippantó

illatát

Hogy csukva volt a

szemem

Szorosan összeszorítva

S mégis rámtelepedett

Felpattintotta szemeimet

 

            ***


Talán minden egyes ölelés

minden csók

minden szeretkezés

Azért történt meg

Hogy egyszer fölémkerekedjenek

Erővel bizonyítsák

Semmit nem jelentenek

 

Hamisak

Kiégettek

füstszagúak

és kietlenek

 

            ***


Mikorra már úgy

megkeményedtem

hogy mindenki

megalázását elviseltem

Magamat kellett

megaláznom

 

ekkor

rögtön halottá lettem.

 

            ***


Meg kellett semmisüljek

Hogy újraéledjen bennem

az Istentől eredő új élet

El kellett vesselek

Hogy megtudjam:

örökre kellesz nekem

 

            ***


Lapáttal mássz

bele arcodba,

ásd szét

fejedet!

Agyam morajlik

és dönget

fáj a zaj

hánytat a csönd.

Tele vagyok pakolva.

Uram, engedd

hogy terhem

letegyem

 

            ***


Megköszönöm Neked

az erőt, mit Tőled

nyertem

Megköszönöm Neked

új, reményteli életem

Megköszönöm Neked

a megbocsájtó kegyelmet

 

Ha egyszer találkozunk

csak el ne feledjem!

 

            ***


Kibillentettél a tökéletes

labilitásból

Csak kisujjaddal löktél

meg, de

Hiába öltem meg magam

Te felülbíráltad

előre eltervezett halálomat

 

Nincsenek szavak

melyek megszemélyesíthetnék

hálámat

 

Leeresztetted felém

vasláncokból készült

hágcsódat

Megfogattad velem

s kirántottál

a posványból

a lemondásból

az unalomból

Amelybe majdnem

belefojtottam magam

Lebegtem a föld felett

S megszárítottad a sarat

testemen

S megvártad

míg lepereg rólam

a szenny

 

            ***


Hálát kéne adjak

ha hálát adni tudnék

Köszönetet kellene rebegnem

ha köszönetet rebegni tudnék

Alázatos szolgáddá kellene válnom

ha alázatos szolga lenni tudnék

 

            ***


Béke telepedett

az ódon falakra

A téglák közé

besurrant Szent Lelked

 

Kicsi vagyok -- remegek

Buta vagyok -- félek

 

Először érzem

jelenlévő jelenléted

Először érzem

kegyelmes kegyelmed

 

Uram,

Méltatlanul

ülhetek e széken

Méltatlanul

vágyok tenyeredbe

helyezni lelkem

Méltatlan vagyok

e megkeresésre...

 

Uram,

segíts

megszentelnem létem!

 

            ***


Uram, már kezdem

elfogadni, hogy élek

Uram, már kezdem

elfogadni a létet

Már ráléptem az

ösvényre

amelyre tereltél

Csak erőt kérek

még

még

Nélküled nem tudok

elindulni rajta

Nélküled nem merem

felemelni fejem

Nélküled nem lehetséges

a lehetetlen

 

            ***


Ahhoz is Te

adod az erőt

hogy erőt

kérni tudjak

Ahhoz is Te

adod a csendet

hogy Rád

figyelni tudjak

 

Hálás vagyok

az alázatért

melyet megtanultam

érezni Veled szemben

Alázatos vagyok

a háláért

melyet megtanítottál

éreznem -- szüntelen

 

            ***


Miért telt el úgy

28 év, hogy

nem hallottam hangod?

Miért telt el úgy

hogy nem éreztelek?

Miért telt el úgy

hogy magamban hittem?

Miért telt el úgy

hogy mások segítségét kerestem?

 

Szomorú szerencsétlen

szemekkel bóklásztam

az ösvénynélküli rengetegben

Aztán hánynom kellett

Kihányattad a

mocskot

mit évtizedekig

nyeltem.

 

E 28 napom

gyönyörűbb volt, mint

ama 28 év.

 

            ***


Küzdésre kényszerítesz

Dolgoztatsz kegyetlen

Mégis ha tükörbe

nézek:

mosolyogni

látom egykor

hibbant képem --

Nem értem.

 

            ***


Vajon Te elejitől fogva

tudtad, hogy

egyszer megérintesz?

Vajon elejitől fogva

tudtad, hogy

egyszer földre kényszerítesz?

 

Ha előre tudom

e küzdelmet

Soha nem vállaltam

volna a pesti révet Veled!

 

            ***


Sokszor érzem

elvesztettem technikáit

a létnek

Mocskos kis trükkjeim

mik oly jól működtek

egykoron

Ma idegenek tőlem

nem tudom bevetni

őket

a placcon

Kérlek, adj hitet

Adj reményt és erőt

Hogy el tudjam

viselni

a Te eszközeidet

El tudjam fogadni

hogy eddigi

természetem elvetted

 

            ***


Megszüntetted

eddigi énemet

Ha most

egyedül hagysz

e kietlen nagy

téren

Térdre esek

de nem tudom

felemelni

szemeim

az égre!

 

            ***


Félek.

Átformáltad

éltem

Mindenkit

elhagytam

Érted

Kérlek, ne

tűnj el

a kanyarban

örökre

Nem tudlak

követni

ha nem csalogatsz

szüntelen

Nem tudok

remélni

ha elengeded

a kezem.

 

            ***


Mutattad az utat

megjelenítetted ösvényem

Mégsem találtam rá

El sem indultam keresni

meg sem mozdultam

Fejem sem fordítottam

 

Meg kellett fogjál

ahogy oroszlán a kölykét

Fel kellett emelned

s rá kellett helyezzél

 

Kényszerítetted, hogy

észrevegyem

a sikító döbbenetet.

A neonszínből

kivéve alig érzékeltem

a fáklyákkal szegélyezett

ösvényen.

 

Hetekbe tellett

míg szemeim

megszokták, hogy

zöldszínűek a fák

Hogy a föld színe

barna

S hogy Lelked

lebeg a

mindenség felett.

 

            ***


Ha egyetlen

pillanatig

is azt hiszem:

derék voltam

ügyes és önzetlen

Mögém lépsz

Megkocogtatod vállam

Én hátrafordulok

S szemeimmel

is láttatod

hogy minden

tettem alatt

mögöttem vagy

És Te adod

a hatalmat

hogy legyőzzem

önmagam.

 

            ***


            Alázat

 

Gyűlölöm

hogy nem tudom

elérni

levegőt

ne vegyek

Gyűlölöm

hogy beszívom

tüdőmbe akkor is

mikor már

eldöntöttem

Nem érdemes

Becsukom a szám

befogom orrom

Erős elhatározásom

Egy perc múlva

felbontom

Gyűlölöm

hogy nem tudom

elérni

levegőt ne vegyek

Gyűlölöm

hogy elvetted

a bűneimet

Gyűlölöm, hogy

szeretlek

Gyűlölöm, hogy

hiszek Benned

Gyűlölöm, hogy

hiszek Neked

Te is tudod -- mennyire

Gyűlöllek

Istenem!

 

            ***


Újra elvesztettem Istent

Pontosabban el fogom

Mert el akarom.

Szétválnak útjaink

Te a jó ösvényen maradsz

Én újra bandukolok majd

rossz ösvényekről a

még rosszabbakra

Mindent elveszítek

Miért egy teljes év

minden órájában

megküzdöttem

És csak a Semmit

kapom újra cserébe

Mégsem tudlak

Téged választani

Nem tudom

mit mondjak

 

Tán hajt

a vérem

 

            ***


Túl hamar lettem

megkísértve

Nem voltam még

készen

Te tudtad ezt

Mégis

miért kellett

összetörnöd

a jól felépített képem?

 

            ***


Csoda vagy

Istenem!

Akárhányszor

szólok Hozzád

Te meghallgatsz

engem

Még egyszer

sem voltál

fáradt

Nem fájt a

fejed

Nem gyűlöltél

Nem üvöltöttél

És sosem vagy

türelmetlen.

Mondd, Neked

ki segít

mindebben?

 

            ***


Beteg voltam

és meggyógyítottál

Elesett voltam

Te átkaroltál

Egyedül vagyok!

Tudom, majd

társat találsz

 

            ***


hányszor megértettem

már bűneimet

s mégis

teszem őket

hányszor elhagytam

koszos kis

bűneimet

s aztán újra

tettem őket

De most feladom

E tengernyi türelemmel

és szeretettel

tovább nem harcolok!

Feladom:

Megengedem, hogy

elvedd

bűneimet

 

            ***


Istenem,

végy el!

Kérlek!

Nem megy nekem.

Megölni

magam

már

nem tudom

nem merem.

Nem tudok

hátat fordítni

Neked

Elismerem

mennyi munkád

van bennem

Nem tudom

megölni magam

 

Pedig tán

azt kellene

tennem.

 

            ***


Mégsem kellene

Istenem

próbára tenned

szüntelen

Mégsem kellene

pengéket és

magas házakat

adnod

S kénesen

vicsorogva

szemlélned

Kibírom-e

hogy életben

maradok?

 

            ***


Nem volt érdemes

Nem érte meg

Megint megaláztam magam

Nem érte meg.

Fölösleges volt.

Újra mocskos vagyok.

Miért tettem?

Egyedül voltam.

Egyedül --

mert épp nem

voltam Veled.

 

            ***


Istenem,

előre tudtam

nem éri meg

És valóban nem

érte meg

Tudod,

a gonosz dolgok

gonosz vágyakat

szülnek

 

            ***


Amióta bennem vagy

néha már szeretem magam

 

Amióta bennem vagy

néha már szeretem magam

 

Amióta bennem vagy

néha már szeretem magam

 

Súlyos szavak ezek

Istenem,

Magam is meglepődtem

mikor papírra vetettem

 

Nélküled sosem

tudnám, mi helyes

és mi helytelen

Nélküled sosem

tudnám, mi a bűn

önmagammal szemben

 

Sokáig úgy hittem

a bűnöket Ellened

követjük el

Lassan megérttetted

velem, minden

bűnnel magunkat

sértjük meg

És az önszurkálásokon

keresztül

teszünk Ellened.

 

Szereteted néha már szerelem

 

            ***


Uram

Kapsz egy hetet

hogy tudasd

mit akarsz

velem

Uram

Kapsz egy hetet

hogy tudasd

mit akarsz

velem

Uram

Kapsz egy hetet

Uram

én nem élek

fölöslegnek

Uram

Ha nem akarod

nem lélegzem

 

Uram,

m(k)inek

teremtettél

engem?

 

            ***


Uram,

tegyem, mit

tennem kell

Uram, segíts

ne mint önérzetes

önző ember

vigyem az életem

Uram,

úgy szeretnék élni

ahogy Te eltervezted

úgy szeretnék dönteni

ahogy véghezvihetem

tervedet velem

 

Nehéz várni

és nehéz bízni

 

            ***


Uram

akkor törted össze

az eltörendő poharat

mikor már kibírtam

Rátérdeltek

nyakamra

mégis kaptam levegőt

Általad

Lehet, azért most

törted szét a

vízipók-palotát

mert tudtad

ez az első dátum arra

hogy kibírjam

Tudom -- így akartad

Mégis nehéz

Nem sajnálom

Csak nagy a fájdalom

nem túl nagy

őrületig nagy

 

Mégis hálás

lettem

Általad

 

            ***


Lehet, azért

születtem

mert 1 embernek

mondanom kell 1x

1 jó mondatot

amire épp akkor

szüksége van

énáltalam

Ez nagyon sok

de emberileg

picinyt kevés

Te tudod ezt

mégis

vagy tán épp ezért

el kell viseljem

Teérted

Hogy megtudd

már sokmindent

megértek

 

            ***


Tudva tudnám

ha híve hinném

ha látva látnám

és megérezném

Hogy egész végig

fogtad a kezem

és egész végig

nézted a szemem

És nem tudtam

és nem értettem

Hála és köszönet

Tenéked

 

            ***


Uram

egyetlen embernek

sem sikerült

életben tartania

El kellett jöjjél

meg kellett érintsél

 

Attól tartok

életre ítéltél

 

            ***


Százszor megvétkeztem

Ezerszer megbuktam

Te százszor megfeddtél

Ezerszer megemeltél

 

            ***


Uram,

a tengernyi kérésből

rengeteg fohászból

mára csak egy maradt:

 

Legyél velem minden nap!

 

            ***



 


CC-GNU GPL
This software is licensed under the CC-GNU GPL.