CMS Demosite

Tavasz volt, de én a nyarat vártam;

a meleget, a patakok hűs vizét

Nyár volt, de én az őszt vártam;

a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.

Ősz volt, de én a telet vártam;

a ropogós havat, és a karácsony örömét.

Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,

a rügyfakadást, a nap melegét.

 

Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;

szabad és önálló.

Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni;

érett és sokat ismerő.

Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;

ifjú és szabadlelkű.

Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;

tevékeny élettel.

Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.

 

(In: Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül, 108-109. egy tizennégy éves fiú verse. )

 

-----

Lecke öt pontban a kanadai vadlibákról

Tény: A vadlibák csoportosan, V-alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtó ereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71 százalékkal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint ha csak egyetlen pár repülne együtt.
Lecke: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban, és könnyebben érjük el a célt.
Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.
Lecke: Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel, a közös cél érdekében.
Tény: Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át helyét az élen.
Lecke: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.
Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.
Lecke: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a "gágogás" bíztató legyen.
Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban vagy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel röpülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Lecke: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.

(általam) ismeretlen szerző


2.
Egy nagy, de kissé hibbant király amiatt panaszko­dott, hogy a durva talaj sérti a talpát. Ezért aztán elrendelte, hogy az egész országot fedjék be tehén­bőrrel.
    Az udvari bohóc jót kacagott, amikor a király elmondta, hogy milyen parancsot adott ki.
- Micsoda egy őrült ötlet, fenség! - kiáltotta a bohóc. - Minek ez a felesleges költekezés? Csak vágjon ki két darabkát, és védje velük lábait.
    A király úgy is tett. Így született meg a cipő gondolata.

A megvilágosult tudja: ahhoz, hogy a világon ne legyen többé fájdalom, a szívedet kell megváltoztatnod -- nem a világot.

 Anthony de Mello

3.
Utazó: Milyen időnk lesz ma?

Juhász: Olyan, amilyet én szeretek.
Utazó: Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz?
Juhász: Miután rájöttem, uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.

A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.

Anthony de Mello

4.

John és Mary késő éjjel ballagtak az úton.
- Borzasztóan félek, John - mondta Mary.
- Ugyan mitő1?
- Hogy esetleg megcsókolsz.
- És hogyan csókolnálak meg, amikor mindkét kezemben szakajtó van, a hónom alatt meg egy-egy tyúk?
- Attól félek, hogy a tyúkokra ráborítod a sza­kajtókat, és aztán megcsókolsz.

Gyakrabban, mint gondolnánk, azt teszik velünk az emberek, amit kérünk tőlük.

Anthony de Mello



CC-GNU GPL
This software is licensed under the CC-GNU GPL.