CMS Demosite

A személynevek jelentéseinek funkciója a Bibliában -- a Biblia történetmondásainak szempontjából

Borbás Gabriella Dóra


(In: Balázs Géza-H. Varga Gyula (szerk.): Ikonikus fordulat a kultúrában. (Semiotica Agriensis 6.) 392-400. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2009.)

 

            1.1. Úgy szeretném megközelíteni a Bibliát ezúttal mint a világirodalom egy regényét. Önmagában és önmagáért vizsgálva. A világirodalomban ez egy különleges regény. 500 éve vezeti a bestsellerlistát, ugyanakkor ezt a regényt igen kevesek olvassák el elejétől a végéig. Éppen ezért igen röviden nézzük meg, mi is e regény sztorija.

Két főszereplő van: a Sátán nevű és az Isten nevű. Egy Föld nevű helyszínen játszódik. További szereplők az ember nevűek. A regény elején a Föld az Isten nevű szereplő uralma alatt van. Azonban rögtön a regény legelején történik valami, ami miatt a Föld uralkodója a Sátán nevű szereplő lesz egészen az 1200 oldalas regény legvégéig, gyakorlatilag utolsó lapjaiig, amikor is az Isten nevű szereplő visszakapja a Föld irányítását. A regény tulajdonképpen csapatépítésről szól. Az Isten és a Sátán nevű szereplők csapatokat gyűjtenek az ember nevű szereplőkből. Az elején mindössze két ember nevű szereplő van, akik rögtön a regény elején az Isten nevű szereplő csapatából a Sátán nevűéhez csatlakoznak. Az Isten nevű szereplő kitalál egy megoldási ötletet, hogy hogyan térhetnének vissza az ember nevű szereplők az Ő csapatába. Fiát ajánlja kezesnek, aki kezességet vállal az Isten nevű szereplő csapatába visszacsatlakozni kívánók iránt.

A regény a két csapat és a két csapatvezér küzdelmeiről szól ? fő szálként. Közben zajlanak kisebb-nagyobb háborúk, kisebb-nagyobb szerelmek (gondoljunk Jákóbra, aki 14 évet dolgozik Ráchelért), kisebb-nagyobb izgalmak. Dramaturgiai érdekesség, hogy szinte a legelején majdnem vége lett a regénynek. Tudniillik az Isten nevű szereplő csapata annyira megcsappant, hogy csak egyetlen család maradt benne (Noé családja), és ekkor az Isten nevű szereplő ? azért, hogy megmaradjon a lehetőségük az ember nevű szereplőknek az Ő csapatába csatlakozni ?, az akkor élő emberekre özönvizet engedett, és azok megfulladtak. Elég sokáig (120 évig) hirdette előtte, hogy jön az özönvíz, csak nem hittek Neki, így hát megfulladtak. Aztán a Föld nevű hely újra benépesült, s így nem lett vége a regénynek rögtön a legelején.

            1.2. Mik azok a további vonások, amelyek egyedivé teszik a Bibliát a regények között? Ez az egyetlen olyan könyv a világirodalomban, amit kb. 40 ember írt 1500 éven keresztül, és ami furcsa módon magától állt össze egy könyvvé, és magától maradt fenn az eredeti szövegnek megfelelően.

Hogyan tud 40 ember együtt dolgozni, akik soha nem találkoztak egymással, és évszázadok választják el őket egymástól? Hogyan lehetséges, hogy mégis lesz dramaturgiája a regénynek, hogyan lehetséges, hogy leír a történet egy ívet, és senki nem rontja el a koncepciót, senki nem fejezi be előbb, mint ahogy kellene? Hogyan lehetséges elnevezni egy szereplőt az elején Vádolónak (Sátán), akiről a regény legvégén derül ki igazán, hogy miért ez a neve? Vannak rejtélyek e művel kapcsolatban.

            2.1. A világirodalom többi regényével megegyezően ez a regény is telis-tele van beszélő nevekkel. Találkozunk olyan esetekkel, amikor az Istennel való szövetségkötés után megváltozik a szereplők neve, új nevet kapnak, például Ávrám-ból Ávráhám ?sokaság atyja? lesz. A feleségéből Szárai-ból pedig Sára ?fejedelemasszony?. Találunk sok olyan nevet, amikor valaki a történet egy jellemző pontján kap nevet, azaz a név jelentésnek köze van a történet alakulásához. Ábrahám és Sára fia, Izsák (héber Jichák) pédául azért kapja a ?valaki nevet, nevető? jelentésű nevet, mivel amikor apjának, Ábrahámnak megígértetik, Ábrahám már 99 éves, és ezért kineveti Istent, hogy hogyan volna lehetséges, hogy ebben az életkorban (és a feleségének hasonló életkorban) gyermeke lehessen. Isten ezért mondja, hogy nevezd el a születendő gyermeket Izsáknak, ?mert kinevettél? engem. Nem sokkal később ismét megígértetik az örökös, ekkor Sára neveti ki a három angyalt. Izsák rá egy évre tényleg megszületett. (1Móz 17:1?22, 18:1?15.)

Számos olyan nevet találunk a Bibliában, amikor külső vagy belső tulajdonságok alapján kapják a nevüket a szereplők. Ézsau (héber Észáu) jelentése például ?szőrös?. Szőrös is volt, valószínű rendellenessége volt, az arca, a háta, mindene szőrös volt. Elkána és Anna azért nevezte a fiát Sámuelnek ?Isten meghallgatott?-nak, mert Anna sokáig kérte Istentől a gyermekáldást. Sámuel próféta lett, Izráel legjelentősebb bírája, Sault és Dávidot ő kente fel királlyá. A Dávid név jelentése ?szeretett?. Dávid Izráel legnagyobb és legkedveltebb királya volt, Jézus őse, az emberek és Isten előtt is kedves, szeretett ember. A tulajdonságra utaló nevek jelentős részénél a névadás még a születés előtt történik isteni tanácsra, vagy a születéskor, amikor még nem is lehet a csecsemő életútját sejteni, pl. Dávid esetében. Ezekben az esetekben tulajdonképpen nemcsak beszélő, hanem jövendölő, prófétikus nevekről van szó. (1Móz 25:25, 1Sám1:20, 16:12?13.)

            2.2. A Bibliában több név jelentésének a történetmesélés és történetértelmezés szempontjából is jelentősége, funkciója van. Ezekben az esetekben a történet nem is érthető a név jelentése nélkül. A cikk a nevek ezen utóbbi típusát tárgyalja részletesebben a Sátán, Jákób, Péter és Pál nevek példáján keresztül.

Jób történetét nem is lehet megérteni a Sátán név jelentése nélkül: héb. ??? [szátán] ?vádló, ócsárló?, ?ellenfél, üldöző?. ?És monda az Úr a Sátánnak [a vádolónak]: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. Felele pedig az Úrnak a Sátán [a vádoló], és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?? (Jób 1:8?9.) Jób története ugyanis azzal kezdődik, hogy Sátán megvádolja Jóbot Isten előtt. ?Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt [a vádolót], aki jobb keze felől álla, hogy vádolja [uaz az ige]őt.? (Zak 3:1.)

?Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije? (Ján 14:30). ?Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe? (2Kor 4:4). A ?világ fejedelme?, ?e világ istene? kifejezések is Sátánra vonatkoznak. Sátán görög neve: ???????? ?rágalmazó?. A Biblia legvégén megtudjuk, hogy mi történik a Vádolóval. Ebben az idézetben egy másik ?vádoló? jelentésű görög szó szerepel: ???????. ?És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt? (Jel 12:9?10).

            3.1. Nézzük meg Jákób elsőszülötti áldásának párbeszédét azzal a tudással, hogy Jákób jelentése ?csaló?: ?És lőn, amikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok. És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját. Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadássz énnékem vadat. És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok. Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s amint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon: Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván: Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked. Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, amint ő szereti. Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal. Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú [?szőrös, bozontos, nyers, durva?] szőrös ember, én pedig sima vagyok. Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló [itt egy ?csaló? jelentésű szinonima szerepel], és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem. Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, amint szereti vala az ő atyja. És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát. A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát. És az ételt amelyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe. És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam? Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú [valójában: én Jákób/Csaló vagyok] a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem amint parancsolád, kelj fel, kérlek, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe. És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú [?Szőrös?] vagy nem? Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób [?Csaló?] szava, de a kezek Ézsaú [?Szőrös?] kezei. És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának, mint Ézsaúnak [?Szőrösnek?] az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt. És monda: Tevagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok. Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék. Akkor monda néki Izsák, az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem. Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, amelyet megáldott az Úr. Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott. És lőn amint elvégezé Izsák Jákóbnak [?Csalónak?] megáldását; és éppen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából? (1Móz 27:1?30).

Az elsőszülöttségi áldás akkoriban nagy érték volt. Dupla részt jelentett a vagyonból, a családfő szerepének megöröklését és ennek a családnak az esetében az isteni áldás öröklését is jelentette. Ézsau volt az elsőszülött, de Isten az áldását Jákóbnak kívánta adni, erről az egész család tudott, jövendölés és ígéret szólt erről: ?És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében. És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, amikor ezek születének. És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot (1Móz 25:21?28). Akkoriban nem volt ultrahang, ezért Rebeka Istentől kérdezte, hogy miért érez olyan furcsát a hasában. A válaszból tudta meg, hogy két gyermek van a hasában, azért érzi, hogy tusakodnak ketten a méhében. Annak oka, hogy Isten a fiatalabbat választotta, a két testvér jellembeli különbsége volt. Emlékszünk, Ézsau kissé haspók volt, eladta az elsőszülöttségét egy tál lencséért. ?Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget? (1Móz 25:29?34). Azonban amikor az apja magához hívta az áldásért, akkor elmulasztotta megmondani az apjának, hogy már eladta azt. A család története ott csúszott el, hogy bár egyértelmű isteni ígéret szólt Jákób megáldásáról, Jákób a lencsés történettel, majd az áldás idézett körülményeivel Rebeka, Jákób anyja emberileg is be akarta ezt biztosítani ? amire semmi szükség nem volt, Isten megoldotta volna, hogy Izsák Jákóbot áldja meg. A párbeszéd alatt a vak Izsák többször rákérdez: ?Ki vagy??, ?Hogy van az???, ?Te vagy???, megtapogatja, megszagolja Jákóbot. Ezáltal Jákóbnak több lehetősége is nyílt arra, hogy ne kövesse el a csalást. Mikor Izsák megkérdezi: ?Ki vagy te fiam?? Akkor Izsák ezt válaszolja: ?Én vagyok Ézsaú.? Valójában azonban, mivel tudta a saját nevét, ez volt Jákób fejében: ?Én Jákób/Csaló vagyok?. Jákób mégis folytatta a csalást. A párbeszéd mélysége, Jákób bűnének nagysága nem érthető a Jákób név jelentése nélkül. Ha tudjuk a név jelentését, a történet sokkal feszítettebbé válik a számunkra.

Jákóbnak az áldás után menekülnie kellett Ézsau elől, több mint 20 évig volt ?külföldön?. Ezalatt anyja meghalt, akit (csalótársát) így soha többet nem látott az áldás napja után. A csalás végigvonul Jákób életén, egészen a Jabbók-révi eseményekig (lásd lentebb). Apósával többször becsapták egymást. Egy érdekesség: ahogy az elsőszülöttségi csalásnál szerepet játszott Izsák sötétsége, azaz vaksága, Jákób életében a sötétség (éjszaka) főszereplő volt abban a csalásban, amikor apósa az idősebb lányát, Leát küldte be hozzá a nászéjszakára, azaz Ráchel helyett feleségül (1Móz 27?32).

            3.2. Végül jellemváltozáson ment át Jákób, mikor a Jabbók révénél egy angyallal, és ezáltal önmagával küzdött: végre megértette, hogy szüksége van Istenre. Ekkor Isten a személyes szövetségkötés és a jellemváltozás jeléül új nevet adott neki. Így lett Jákóbból Izráel: ?És monda [az angyal]: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób [?Csaló?]. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak [Csalónak] mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek [?Isten harcosa?]; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél? (1Móz 32:26?28).

            4. ?Ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat?? mint tudjuk, ezen mondatra alapították meg a pápaság intézményét. Mit is jelent a Péter ? Petrosz név? ?És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (ami megmagyarázva: kőszikla)? (Jn 1:43). ?Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat? (Mt 16:16?18). Péter apostol eredeti neve Simon volt. Amikor Jézus tanítványa lett, a Kéfás (?kő, kődarab?) arám nevet kapta a Mestertől, ami görögre lefordítva: Petrosz ?kő, kődarab? (Jn 1:43). Két nagyon hasonló, de mégsem azonos szó van Mt 16:18eredeti görög szövegében: az egyház alapját jelentő Kőszikla, és a vallomást tevő apostol ? Péter ? neve jelölésére. ?De én is mondom néked, hogy te Péter (petrosz ?kődarab?) vagy, és ezen a kősziklán (petra) építem fel az én egyházamat.? (Az anyaszentegyház szó helyén a görög szövegben az ekklésziá 'kihívottak/elhívottak, egyház' szó található.) A két szó jelentésében a következő különbség van: a petra szó jelentése ?kő, kőszikla, sziklás talaj?; a petrosz szóé ?kőszikláról levált kődarab, kis méretú kő?. (Homérosz, Pindarosz és Xenophon mind ebben az értelemben használják.) Az igeszakasz, valamint az egész Biblia szövegösszefüggése alapján mondhatjuk, hogy a jelképes kőszikla, akiről ebben a kijelentésben szó van: maga Jézus Krisztus, az Üdvözítő, az élő Isten Fia, akit Péter éppen megvallott. Vizsgáljuk meg az alábbiakat:

1) Mindenekelőtt a petrosz ?kődarab? és petra ?kőszikla? szavak alaki és jelentésbeli különbsége jelzi, hogy a sziklának nevezett apostol, és az egyház rendíthetetlen kőszikla alapja ? bár közösség és hasonlóság áll fenn közöttük ? nem azonosak egymással. A különbség éppoly fontos és hangsúlyos közöttük, mint a hasonlóság és a belső kapcsolat. Okkal szerepel egy mondaton belül két különböző szó.

2) Az Ószövetségben nagyon gyakori ez a kép: Isten ? kőszikla (5Móz 32:4; Zsolt 62:3 stb.).

3) Két nevezetes ószövetségi jövendölés az eljövendő Messiásról mint szegletkőről szól, azaz kőszikla-fundamentumról, amelyre a Sion, azaz Isten temploma, egyháza épül, amelyet az építők megvetettek, lebecsültek, de mégis a hatalmas és dicsőséges épület erős, biztos alapja lesz: Zsolt 118:22?23, Ésa 28:16. Egy harmadik messiási prófécia így szól: ?A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés ve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak? (Ésa 8:13?14). Jézus egyértelműen önmagára alkalmazta ezeket a jövendöléseket Mt 21:42?44-ben.

4) Pál apostol ? erre az igére alapozva ? a következőket írja az efezusi gyülekezet tagjaihoz intézett levelében: ?Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostolok és próféták alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus? (Ef 2:19?20). Pál apostol értelmezi és beazonosítja Jézus mondatában a Petrosz név és a petra szó jelentésbeli különbségét: az egyház szegletkövét, fundamentumát Krisztussal azonosítja, míg az apostolokat ? köztük Pétert ? alapkövek-nek nevezi. Pál Rm 9:31?33-ban is Krisztust mondja Sion szegletkövének és Izráel próbakövének.

5) Péter apostol is visszahivatkozik Jézusnak erre a kijelentésére. Nyilvánvalóvá válik Péter szavaiból, hogy ő maga is úgy értette Jézus hozzá intézett szavát, hogy az Úr a Mester, a kőszikla-fundamentum, akire ráépülnek a benne hívők, mint az élő templom élő kövei: ?Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses höz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A , amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek vévé s botránkozásnak sziklájává? (1Pét 2:3?7). Péter tehát Krisztus kijelentését ugyanúgy értelmezi mint Pál és mint az ősgyülekezet.

6) Nem alkalmazható Péter apostolra az a meghatározás, hogy ?a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat?. Alig néhány perccel Jézus kijelentése után ugyanis máris ez történt, lásd Mt 16:21?23-ban. Nyilvánvalóan ugyanez történt akkor is, amikor Péter félelemből megtagadta Urát (Lk 22:32 vö. Mk 14:66?72). A pünkösd utáni időből, Péter teljes érvényű apostoli szolgálata idejéből is feljegyez egy ilyen elesést a Biblia (Gal 2:11?14). Csakis Jézus volt az az egyetlen ?ember fia?, akin soha, semmilyen mértékben sem vehetett diadalt Sátán és birodalma, azaz aki soha nem tagadta meg Istent.

7) Ha Jézus kijelentése Péterre vonatkozott volna, és ezáltal kiemelte volna őt a többi tanítvány közül, semmi értelme nem lett volna a tanítványok között folytonosan megjelenő és éppen ezután az esemény után nem sokkal ismét fellobbanó (Mt 18:1?3) hierarchiavitának, mivel akkor Jézus megbízása eldöntötte volna ezt a kérdést. Ugyancsak összeegyeztethetetlen lenne akkor ezzel az igével az a tény, hogy éppen a többi tanítvánnyal szembeni fölényérzetéből kellett kigyógyulnia Péternek. Erre utalt az a kérdés, amivel ? feltámadása után ? arra emlékeztette Jézus Pétert, hogy helytelenül tartotta magát különbnek tanítványtársainál: ?Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?? (Jn 21:15 vö. Mt 26:33.)

8) Az ősgyülekezet semmi ilyen megbízatásról sem tudott, mert Pál apostol bizonyságtétele szerint három apostolt tekintettek egyenlőképpen oszlopoknak, azaz mintegy fő apostoloknak: Jakabot, Kéfást (Pétert) és Jánost (Gal 2:9).

9) Péter maga sem tekintette magát többnek, mint presbitertársnak 1Pét. 5:1 szerint. (Presbiter ?vén, tapasztalt vezető?.)

10) Ha Jézus a kérdéses kijelentésben rendkívüli vezetővé tette volna Pétert az egész egyház felett, akkor ellentétbe került volna önmagával, szolgálata végén ugyanis ezeket mondta: ?Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus? (Mt 23:8?10).

11) Jézus kijelentései értelmében egyáltalán nem volt szükség arra, hogy helyettest rendeljen maga helyett a mennybemenetele utáni időre. Ígérete szerint a Földről való távozása után is ?minden nap vele lesz? tanítványaival, egészen ?a világ végezetéig? (Mt 28:20). A Lelke által valósul meg ez az ígéret, Krisztus Lelke az egyetlen, meghatalmazott isteni képviselője a Földön az Ő mennybemenetele után (Jn 14:16?17).

Akkor hát mire vonatkozott Jézus kijelentése pontosan? A magabízásra hajlamos Péternek szüksége volt a szelíd, szívélyes intelemre és emlékeztetésre. A neki mondott elismerő szavak (Mt 16:17) után Jézus rámutatott Péternek arra, hogy bár a neki adott prófétikus név is ?kő? ? mert ?alapkő és oszlop? lesz Krisztus egyházában ?, az egyház mégsem rá épül, mert annak az egyedüli örök, tökéletes kőszikla-fundamentuma maga az Úr, a Mester, akiről oly igazán szólt a Szent Lélek által ihletett vallomásában. Augustinus így értelmezte például ezt az igét: ?Ezen a kősziklán ? mondotta Jézus ?, amelyet te Péter megvallottál, ezen a kősziklán, amelyet elismertél, amikor azt mondtad: Te vagy a Krisztus; az élő Isten Fia, ezen építem fel az én anyaszentegyházamat, vagyis önmagamon, az Isten élő Fián építelek fel téged. Önmagamon építelek fel téged és nem önmagamat terajtad.? (Vankó Zsuzsanna 1995. Az alapvető bibliai tanítások kátéja. BIK. Bp. 214?7.)

            5. Pál apostol eredeti neve Saul volt. Akkoriban gyakran volt a szétszóratásban élő zsidóknak egy héber és egy latin neve. Pálnak is így volt két neve: Szaulosz és Paulosz. A Szaulosz név a héber Saul ?akit kértek, kívántak, megkérdezett, kitüntetett? jelentésű név görög alakja. A ?????? Paulosz/Pál jelentése ?kicsi, alacsony, csekély?. Először a Pál névvel az Apcsel 13:9-ben találkozunk: ?De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve monda?. Az ókeresztény hagyomány szerint a Pál név jelentése Pál külső és belső tulajdonságaira egyaránt utalt. Pál alacsony volt és szerény, tehát metaforikusan is ?kicsiny, jelentéktelen? önmaga véleménye szerint. (Pál 67-ben mártírhalált hal Rómában Neró idején.) Pál a saját nevével többször játszik szójátékot. Egy görög szinonimát felhasználva a korintusbéliekhez írott első levelében (????????? ?legkisebb, legjelentéktelenebb?) és az efezusbéliekhez írott levelében (???????????? ?legeslegkisebbnek, legjelentéktelenebbnek?) mondja magáról, hogy ő a legkisebb, legjelentéktelenebb az apostolok, sőt minden hívő közül. Többet tudhatunk meg Pál személyiségéről, szerénységéről, ha értjük a név és ezáltal a szójáték jelentését, illetve egyáltalán felfedezzük a szójátékot.

?És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek [hitben újszülöttnek] nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek egyházát. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme? (1Kor 15:5?10).

?Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az elébb megírám röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. Amelynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája szerint. Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát? (Ef 3:3?8).

(A bibliai idézetek a Károlyi Gáspár általi fordításból származnak.)


CC-GNU GPL
This software is licensed under the CC-GNU GPL.