CMS Demosite
1.

Ki zenél?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egércsalád. Egy zongorában éltek. Kis világuk csodálatos zenével volt tele. Élvezték a muzsikát, és azon gondolkodtak, kitől származhatnak ezek a szép hangok. Sejtették, hogy lennie kell egy zongoristának, akit nem látnak bár, de hallják, hogy a közelükben van.

Egy nap egy kisegér kijjebb merészkedett a zongora belsejéből, és felfedezte a zene titkát. Különböző hosszúságú fémhúrok rezegtek, és ez a rezgés adta a hangokat. Így hát az egerek nem hittek tovább a zongoristában, hanem tudták: fémhúrok hozzák létre a szép zenét, a csodálatos dallamokat.

Egyszer aztán egy másik kisegér újabb felfedezést tett. Kis filckalapácsok ugráltak és táncoltak a húrokon, azok okozták a rezgéseket és így magát a zenét. Túlhaladottá vált hát a régi hit, és az egerek immáron egy felvilágosult, tudományosan áttekinthető világban éltek.


A zongorista viszont zavartalanul játszott tovább.


(Ismeretlen szerző)


2.

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság  rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni...


/Ismeretlen szerző/




3.
Bruno Ferrero
A tengeri csillagok

Szörnyű vihar kerekedett a tenger felett. Jeges szél hasított végig a vízen, hatalmas hullámok keletkeztek, amelyek kalapácsütésszerű zajjal ütődtek neki a partnak. Úgy tűnt, mintha acéleke szántotta volna föl a tenger fenekét, összekaszabolva a tengerfenék kisebb lakóit, rákféléket, puhatestűeket, tíz méterre a tenger felszínétől.
Amikor a vihar, olyan gyorsan, mint ahogyan keletkezett, elmúlt, a tenger megnyugodott és visszahúzódott. A partot sár borította, amelyben ezernyi tengeri csillag vívta haláltusáját. Annyian voltak, hogy az egész tengerpart rózsaszínné változott.
Sok-sok ember futott a partra, hogy megnézze az eseményt. Forgatócsoportok is érkeztek, hogy lefilmezzék a tengeri csillagokat, amelyek szinte mozdulatlanul haldokoltak.
Az emberek között ott volt egy kisfiú is, aki, miközben apja kezét szorította, szomorúan nézte a kis tengeri csillagokat. Mindenki ott állt és nézett, és senki nem tett semmit. A kisfiú hirtelen elengedte az apja kezét, levette a zokniját és a cipőjét és a vízpartra futott. Lehajolt és felmarkolt három csillagot, majd rohanvást a vízbe dobta őket. Ezt többször is megismételte.
Egy cementállványon álló férfi odakiáltott a kisfiúnak:
-Mit csinálsz te gyerek?
-Visszadobom a tengerbe a csillagokat. Ha nem tenném, elpusztulnának mind, itt a parton - válaszolta a gyerek, anélkül, hogy abbahagyta volna az ide-oda futást.
-De több ezer tengeri csillagot úgysem tudsz megmenteni. Túl sok ez neked! - kiáltotta a férfi. - És ez a part rettentő hosszú! Nem tudod megváltoztatni a dolgokat!
A gyerek elmosolyodott, lehajolt egy újabb csillagért, s ahogy elhajította, be a tengerbe, így válaszolt: - De ennek az egynek a sorsát itt, biztosan megváltoztattam!
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán lehajolt, levette a zokniját és a cipőjét és lement a partra, ő is elkezdte összeszedni és visszadobálni a csillagokat a tengerbe. Rögtön utána lejött két lány is, így már négyen dobálták a csillagokat a vízbe. Néhány perccel később már ötvenen voltak, aztán százan, kétszázan, ezren, akik mind a csillagokat dobálták vissza a vízbe.
Így mindegyik megmenekült.
 
Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, elég, hogyha valaki, akár a legkisebb is, vegye a bátorságát és elkezdje.
 

:-) :-) :-)




4.
"Ábrahám megtanulta, hogy Isten ajándékai sosem lehetnek fontosabbak számunkra, mint az Ajándékozó. Isten mindnyájunkkal ezt teszi. Addig jár a nyomunkban, míg végre igazán megismerjük Őt. Nem Izsákot akarta égőáldozatként, hanem magát Ábrahámot akarta. Istennek nincs szüksége a te szeretett tárgyaidra, semmire és senkire, amihez vagy akihez mindennél jobban ragaszkodsz, de ha ezek elfoglalták szíved trónusát, meg kell őket fosztani az uralomtól."

(Jim Hohnberger: Menekülés Istenhez)



5.

Reményik Sándor: Akarom



Akarom: fontos ne legyek magamnak.


A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit tengerbe visznek mély folyók.

 
Legyek a hegedű, mely a végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.



6.
Joshua Harris

A szoba


Félálomban, a szobában találtam magam. Csak az egyik fala volt figyelemreméltó, mert apró fiókok borították, melyben kartotéklapok rejtőztek. Könyvtárakban lát ilyet az ember, szerző és cím szerint, ábécés sorrendben. Ezeken azonban más megjelölés volt, és úgy tűnt, végtelenül sorakoznak a padlótól egészen a mennyezetig. Ahogy közelebb léptem az egyik felirat megragadta a tekintetemet: "Lányok, akik tetszettek". Kihúztam a fiókot...

...de ahogy átfutottam a lapokon, inkább gyorsan visszazártam, mert a nevek nagyon ismerősen csengtek.  Aztán, anélkül, hogy bárki megmondta volna, rájöttem, hol vagyok. Ez az élettelen szoba a kartotéklapokkal nem volt más, mint életem eseményeinek még befejezetlen rendszerezője. Itt voltak feljegyezve tetteim minden pillanatban, kicsik és nagyok a legapróbb részletekig, olyanok, melyekre már nem is emlékeztem. 
 Félelemmel vegyülve kavarodott bennem a csodálkozás és a kíváncsiság, amint találomra nyitogatni kezdtem a fiókokat, hogy megvizsgáljam tartalmukat. Némelyik örömet és édes emlékeket ébresztett bennem; mások olyan szégyenre és megbánásra indítottak, hogy körülnéztem, nem figyel-e valaki. Egy fiók "Barátok" felirattal a "Barátok, akiket elárultam" feliratú fiók mellett pihent.
 A feliratok között a leghétköznapiabbaktól a legfurcsábbakig minden megtalálható volt. "Könyvek, amiket olvastam", "Hazugságaim", "Vigasztalás, amiket másoknak nyújtottam", "Viccek, amiken nevettem". Néhány felirat pontos meghatározásával nevetésre ingerelt: "Dolgok, amiket a testvéreimnek kiabáltam". De nem mindegyiken tudtam nevetni: "Dolgok, amiket dühömben tettem", "Amiket a szüleimre morogtam, amikor nem hallották". A fiókok tartalma csupa meglepetéssel szolgált. Gyakran sokkal több lap volt, mint amire számítottam. Néha pedig jóval
kevesebb.
 Megdöbbentett, hogy már ennyit éltem. Lehetséges, hogy húsz évem alatt volt időm teleírni ezt a millió lapot? De minden kártya alátámasztotta ezt az igazságot. Mindegyiket én írtam. És mindegyiket aláírtam.
 Amikor kihúztam a "Dalok, amiket hallgattam" feliratú fiókot, rájöttem, a fiókok állandóan nőttek, hogy elférjenek bennük a kartotéklapok, melyek szorosan sorakoznak egymás mögött. Három-
négyméternyi lapmennyiség után sem volt vége a fiók tartalmának. Szégyenkezve csuktam be, nem annyira a zene minősége, mint inkább az elpazarolt idő miatt.  Amikor a "Buja gondolatok" fiókhoz értem, végigfutott a hátamon a hideg. Épp csak kihúztam a fiókot, és kiemeltem egy lapot, mert nem akartam tudni, milyen hosszú a lista. Olyan részletes volt a tartalma, hogy beleremegtem. Rosszul lettem a gondolattól, hogy egy ilyen pillanat rögzítve lehet.
 Hirtelen szinte állati dühöt éreztem:

- Soha, senki nem láthatja ezeket a lapokat! - lüktetett egyre az elmémben! - Soha, senki nem láthatja ezt a szobát! El kell pusztítanom itt mindent!
 Őrjöngésem közben kirántottam a fiókot. Nem számított már, mekkora a tartalma. Ki kellett ürítenem, és el kellett égetnem a lapokat. De ahogy a fiók egyik végénél nekiláttam, hogy kiborítsam a tartalmát, egyetlen kártya sem mozdult el a helyéről. Kétségbeesésemben kihúztam
egyet, de eltépni sem tudtam, mert olyan kemény volt, mint az acél. Megsemmisülve, tehetetlenül tettem vissza a kártyát a helyére. Homlokommal a falnak dőltem, és egy hatalmas sóhaj fakadt fel a bensőmből. Aztán megláttam a következő feliratot: "Emberek, akikkel megosztottam az evangéliumot". A fiók szinte még érintetlen volt, alig használt. Kihúztam, és jelentéktelen tartalma kezembe hullott. Egy kezemen meg tudtam számolni a kártyákat.
 Sírni kezdtem, zokogni. Olyan mélyről fakadt fel ez a fájdalom, hogy a gyomrom egészen belesajdult, és csak rázkódtam. Térdre borultam. Sírtam szégyenemben, amely teljesen elárasztott. A fiókok ott kavarogtak könnyel teli szemeim előtt. Soha, senki nem tudhat erről a
szobáról. Be kell zárnom, és el kell rejtenem a kulcsot.
 Aztán megtöröltem a szemem, és megláttam Őt. Ne, csak Őt ne, könyörgöm. Bárkit, csak ne Jézust.
 Bénultan figyeltem, ahogy nyitogatja a fiókokat, és olvassa a kártyákat. Nem bírtam nézni az arcát. Aztán amikor mégis felpillantottam, hogy megnézzem, mit szól, arcára mélyebb bánatot
láttam rajzolódni, mint amit én magam éreztem. Úgy tűnt, ösztönösen találja meg a legszörnyűbb fiókokat. Miért kell mindent elolvasnia?
 Végül megfordult, és rám nézett a szoba másik végéből. Sajnálat volt a szemében. De ez a sajnálat nem dühített. Lehajtottam a fejemet, eltakartam az arcomat, és újra sírni kezdtem. Odalépett hozzám, és átölelt. Annyi mindent mondhatott volna, de egy szót sem szólt. Csak
sírt velem.
 Majd felkelt, és visszament a fiókokhoz. A szoba egyik végénél kezdve, az összes lapot egyenként kivette, és az én nevem helyére a sajátját írta.
- Ne! - kiáltottam, és odarohantam Hozzá. Csak ennyit tudtam mondani.
- Ne! - és kitéptem a kezéből a kártyát. Az Ő neve nem lehet ezeken a lapokon. De ott volt. Élénk vörös betűkkel égett, sötéten, szinte élt.
Jézus neve eltakarta az enyémet. Nevét a vérével írta.  Gyengéden kivette a kezemből a lapot. Szomorúan mosolygott, és folytatta a kártyák aláírását. Nem hiszem, hogy valaha megértem, hogyan végezhetett ilyen gyorsan, de a következő pillanatban már úgy tűnt, be is fejezte, és visszalépett hozzám. Kezét a vállamra tette, és így szólt:

- Elvégeztetett!
 Felálltam, Ő pedig kivezetett a szobából. Nem volt zár az ajtón. Még voltak kártyák, amiket meg kellett írnom.





7.

Térdelj le hamar!

 

Ha vívod a harcod, térdelj le hamar!

Hulljon minden térdre, ki győzni akar!

Ha bántanak nagyon, szintén térdre hullj,

más eszközhöz te sose nyúlj!

Ha nyomor vesz körül, ne zúgolódjon szád,

de térdeiden mondd el hálaadó imád!

A térdeiden nevelj, a térdeiden taníts,

a térdeidről ints -- ne fentről igazíts!

Példának vedd ebben a Megváltót magát,

ki térdein vívta meg éretted a csatát.

Ki térdein harcolta meg az üdvösséged,

térdeiden akar Ő is látni téged.

 

                                                         T. M.



8.

http://mek.niif.hu/00300/00303/00303.htm

AMI A SZÍVEDET NYOMJA

Mai svéd gyermekversek

Válogatta és fordította Tótfalusi István

sztem ezekben minden megtalálható, amit a lélektanról tudni lehet, hogy minden probléma mijen összetett, amit mi oj egyszerűnek látunk, és oj egyszerűen egy vágással elintézünk....


9.

Csonkig kell égni

Ha tenned kell valamit:
tedd egészen szépen,
és légy mindig mindenre
áldozatkészen.

Ha adnod kell valamit:
egész szíveddel adj,
és közben magad előtt is
elrejtve maradj.

Ha segíteni hívnak:
vidd el egész magadat,
de közben felejtsd otthon
a saját akaratodat.

Ha szólnod kell egy ügyért:
egész céltudatos légy,
de köszönetet, hálát
soha semmiért ne végy.

Ha hallgatnod kell Érte:
egészen csendesülj el,
mert aki nagyon szeret,
mindig mindent elvisel.

Folytathatnám tovább:
mi mindent kell még egészen tenni.
és közben észrevétlenül
engesztelő áldozattá lenni.

Csak szeress mindig bátran!
Nem kell semmitől se félni!
És ne felejtsd el, hogy életed
Istentől kapott gyertyájának
EGÉSZEN CSONKIG KELL ÉGNI!

Törköly Rózsa

10.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.


:)


---

11.

Túrmezei Erzsébet: Nem ejt hibát!

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, amely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet...
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!

Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Ő mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!


:)

12.

Túrmezei Erzsébet: Maradj a helyeden

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a ?miért?,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!


:)


13.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.


14. 1Kor 13:
Krisztus a Szeretet.

  1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, Krisztus pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
  2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, Krisztus pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
  3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, Krisztus pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
  4. Krisztus hosszútűrő, kegyes; Krisztus nem irígykedik, Krisztus nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
  5. Krisztus nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, Krisztus nem gerjed haragra, Krisztus nem rójja fel a gonoszt,
  6. Krisztus nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
  7. Krisztus  mindent elfedez, mindent hiszen, Krisztus mindent remél, mindent eltűr.
  8. Krisztus soha el nem fogy.

------------------------------------------



CC-GNU GPL
This software is licensed under the CC-GNU GPL.