CMS Demosite

 

A gondolkodási és érzelmi fegyelem

A lelkigondozás

 

 

A gondolkodási és érzelmi fegyelem

 

Úgy hiszem, Isten az, aki meg tud bennünket szabadítani az ártó gondolatoktól, és az ezek által létrejövő negatív érzelmektől, hangulatoktól (lelki betegségektől).

De nekem mégis sokat segít, hogy tudhatom, hogy:

1. Nem más emberektől függnek a gondolataim és a lelki állapotom, így őket felesleges okolnom.

2. Van olyan állapot -- Isten kegyelméből -- amikor mentesek lehetünk negatív érzelmeinktől, önzésünktől, tehát azok nem szükségszerűek itt az óföldön sem. Ez az állapot azonban nem folyamatos, sőt, néha csak pillanatnyi, mivel az óföldön senki sem tökéletes.

 

Lélek nevű testrész nincsen. A gondolati és érzelmi folyamatok agyi tevékenységek. Az emberi szervezet egy rendkívül összetett és precíziós biokémiai gyár. Minden szerv működése összefügg, és fizikális alapokon nyugszik. Az érzelmeink, hangulataink kísérőjelenségek, minden gondolatunkat, cselekedetünket, minden hallott mondatot, ingert kísérnek. Azaz ezektől keletkeznek! Minden hangulatunk, érzelmi állapotunk a saját gondolataink következménye. Amikor úgy érzékeljük, a másik tetteitől, szavaitól kerülünk rossz hangulatba -- valójában akkor is azon saját gondolataim hatnak rám, amiket a másik tettéről, szavairól gondolok. Ha valaki nem kedvesen viselkedik velünk, és magunkban közben erről gondolkodunk, akkor dühösök és mérgesek leszünk; ha közben arról gondolkodunk, hogy hogyan tudnánk neki segíteni, hiszen nincs jó állapotban (mert ha jól lenne, nem bántana minket), akkor nem kezdünk el haragudni.

Azaz a gondolatainktól jönnek létre az érzelmeink. Amikor a Jézus által javasolt témákról gondolkodunk, amiket Pál apostol a Filippibelikhez írt levél 4. fejezetében felsorol, akkor nem keletkeznek negatív hangulatok, érzelmek:

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt!

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok!

Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is éntőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Fil 4:4-9, 13, 19)

"Mindenkor örüljetek!" (1Thess 5:16)

A gondolkodási tevékenység agyi tevékenység. Az agyunk azokkal az ingerekkel mint adatokkal dolgozik, amiket beengedünk a fejünkbe. Gyakran negatív témájú filmeket, olvasmányokat, beszélgetéseket engedünk be az agyunkba. Ahogy a testi egészség függ attól, mit teszünk a gyomrunkba, a lelki egészség függ attól, mit engedünk az agyunkba, ugyanis a bekerült ingerekkel önkéntelenül dolgozik az agyunk. A nehezen feldolgozható témák az alvásunkat is tönkreteszik, mert az agy, az idegrendszer nem bír pihenni.

"Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd." (Préd 5:3) "Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed." (Préd 5:7)

"Jobb a hosszútűrő az erősnél, és az, aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost vesz be." (Péld 16:32)

"A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása." (Péld 14:30)

"A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat." (Péld 17:22)

            A Bibliában több mint 800-szor találkozunk a szív szóval: héberül ?? [lév], görögül ?????? [kardia]. A héber és a görög szavak jelentése sokkal tágabb, mint a magyar nyelv szív szaváé.

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet [gondolkodásodat], mert abból indul ki minden élet." (Péld 4:23)

"Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből [gondolkodásból] származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások." (Mt 15:17-19)

Azért mondja a Biblia, hogy minden a szív-ből származik, mert a héber és a görög szó az ember teljes értelmi, akarati és érzelmi tevékenységeinek a központját jelöli: a gondolkodást, az emlékezést, a döntéseinket, a megértést, a tudást, a hangulatot, a kívánságokat. Azaz ezek a héber és görög szavak nemcsak az érzelmi folyamatainkra, hanem a gondolkodási, döntési folyamatainkra is utalnak.

            Isten felhívja a figyelmünket a gondolkodásunkkal kapcsolatban arra, hogy semmi értelme aggodalmaskodnunk, és érdemes minden nap csak az aznapi teendőkkel foglalkoznunk -- különben felzaklatjuk saját magunkat.

"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6:25-34) Más fordításban: "Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meglesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut."

"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon." (Ef 4:26)

Az emberi önzés természetes jelensége, hogy harag ébred bennünk, de jó még aznap elengedni a haragunkat, és nem "kiszárasztani a csontjainkat" a harag fenntartása által. Jó ha tudjuk, hogy Isten képes elvenni a haragunkat, és megtisztítani minket attól, tehát nem az az egyetlen lehetőségünk, hogy a mérges gondolkodásunk által megőrizzük a haragunkat.

Az egónk becsapja, manipulálja az érzékelésünket, észlelésünket, érzelmeinket:

"Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!" (Péld 16:2) 

"Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos [általam fel nem ismert] bűnöktől tisztíts meg engemet." (Zsolt 19:13)

Gyakran tűnik úgy a számunkra, hogy a másik ember a hibás, és nem mi. Gyakran gondoljuk magunkról, hogy jók vagyunk, jót cselekedtünk, és sokszor nem is vesszük észre a hibáinkat, hibázásainkat. Isten munkája bennünk, amikor mégis rálátásunk van saját állapotunkra, és amikor megélhetjük annak a békességét, hogy minden ember egyformán rossz, egyformán eltévedt, de Jézus mindnyájunkért egyformán értünk jön és hazavisz. Mert szeret.

 

 

A lelkigondozás

 

Minden jó felülről való, azaz mennyei ajándék. Az ember önző lény, a segítő szándék is kegyelmi ajándék. Akkor segítsünk, amikor erre késztetést érzünk, úgy segítsünk, amiben békességünk van -- mert Isten így vezet bennünket.

 

A segítésekben vannak hasonlóságok, ezeket próbáltam meg rögzíteni, mivel több ponton eltérnek a laikus segítségnyújtástól. De soha nem kell listát követnünk, kövessük Isten békességét, tegyük, amiben Ő békességet ad!

Nincs jó lelkigondozó, csak Maga Jézus. Mindnyájan az Ő lelkigondozottai vagyunk, hisz:

"Minden fej beteg, és minden szív erőtlen." Ésa 1:5b

 

 

Ha segíteni szeretnénk valakinek, előbb gondoljuk át, hogy milyen állapotban vagyunk! Ha nincs bennünk öröm, békesség, remény... akkor mit akarunk átadni? Sajnos, ha félelem, fájdalom, szomorúság, szorongás van bennünk, akkor ezeket fogjuk átadni.

Ha segíteni szeretnénk valakinek, előbb tájékozódjunk arról, hogy miben van szüksége segítségre!

Ha segíteni szeretnénk, gondoljunk arra, hogy nem mindig szavakkal lehet segíteni! Néha csönddel, néha öleléssel, néha mosogatással, bevásárlással stb. Gyakran nem beszélgetésre, hanem alvásra, ételre, vízre van szüksége a lelkében megfáradtnak, mint például Illésnek (1Kir 19:1-8)!

Ha segíteni szeretnénk, tudnunk kell, hogy az empátia nem azt jelenti, hogy nekünk is szomorúnak kell lennünk, ha a szomszédunknak meghalt egy rokona. A szomszédunk szomorú (ha az!). (Szép volt Jób barátaitól, hogy eljöttek hozzá bajában messzi földről, az is szép volt, hogy hét napot együtt voltak vele, hisz a leginkább az együttlét gyógyít, DE lehet, hogy Jób nem került volna rosszabb, remény nélkülibb állapotba, ha a barátai reményt adtak volna neki, nem bekapcsolódtak volna a gyászolásába. Jób 2:13) Akkor tudunk reményt átadni, HA bennünk remény, öröm, békesség, szeretet, boldogság van.

Ha segíteni szeretnénk, nagyon fontos, hogy gyakoroljuk a gondolkodási és érzelmi fegyelmet! Mutassunk ebben példát, és adjuk át ezt a tudást másoknak! Nagyon elterjedt lelkigondozási mód, hogy engedjük a másikat panaszkodni, és azt gondoljuk, ezzel jót tettünk. Nagyon nagy tévedés! Ha engedjük a másikat panaszkodni, vagy ha magunkat engedjük panaszkodni, nagyon sokat ártunk, hiszen egyre negatívabb gondolatok kerülnek az elmékbe! Egyre nő a reménytelenség, a szomorúság. Tény, hogy a panaszkodástól egy átmeneti megkönnyebbülést élhetünk meg. Azonban ez nem valós megkönnyebbülés, hiszen semmi problémánk nem oldódott meg -- viszont nagyon sok negatív, romboló gondolatot hoztunk létre. Minden drog (kémiai függőség) és minden viselkedési függőség is úgy működik, hogy a hiányállapot megszüntetése (drogozás vagy a kedvenc sorozat megnézése) alatt átmenti megkönnyebbülést élünk meg, azonban rövid idő múlva a kezdetinél rosszabb állapotba kerülünk. Ilyen drog, viselkedési függőség a panaszkodás is, ahogy az aggódás is. Ha panaszkodunk, akkor is ártunk (magunknak és másoknak is!), ha panaszkodni hagyjuk a másikat, akkor is ártunk. Három lehetőségünk van: 1. elfojtunk magunkban sérelmeket, 2. kiadjuk magunkból panaszkodás, morgás, számonkérés stb. formájában, 3. Jézusra nézünk, Benne bízunk, hogy küzd értünk (2Móz 14:14). Az első kettőnek van némi (rövidtávú és átmeneti) pozitív hatása, a harmadik lehetőségnek azonban csak pozitív hatása van, nincs negatív következménye.

Ha aggódunk, akkor is ártunk mindenkinek. Az aggódás által még senki sem növelte meg termetét "egy arasszal sem" (Mt 6:27), nem gyógyult meg, és senkit sem segített gyógyuláshoz! (Az aggódás gyakran a másik fél érzelmi zsarolását is jelenti egyben.) Vegyük figyelembe, hogy az aggódás legtöbb formája megterhelő annak a számára, akiért aggódunk! Ha valaki lelkileg elfáradt, különösen figyelnünk kell arra, hogy legalább mi ne terheljük lelkileg!

Panaszkodás és aggódás által negatív gondolatok és reménytelenség kerülnek belénk. Éppezért nem feltétlenül segít, ha megkérdezzük valakitől: "mi történt?" Gondoljunk bele, lehet, hogy mi vagyunk a sokadikak, akik elmeséltetik vele egy fájó élményét! Ettől hogyan kerülhetne bárki jobb állapotba? Sajnos a lelkigondozók sokszor csak pletykaéhesek, és nem az érdekli őket, hogy a másik jobb állapotba kerüljön, hanem az érdekli őket, hogy mi történt.

Ha segíteni szeretnénk, tudnunk kell, hogy mi vagyunk a témaválasztás és témaváltás felelősei! Ha a másik éppen nem képes a gondolkodási fegyelemre, nekünk kell átvennünk ezt a feladatot! Gyakran éppen a lelkigondozók kínálnak fel olyan témákat, amikre panaszkodással reagál a lelkigondozott. (És ezáltal rosszabb állapotba kerül, mint a velünk való találkozás előtt volt.)

Ha segíteni szeretnénk, tudatosítanunk kell, hogy nem az a cél, hogy a másik panaszkodjon, és mi meghallgassuk, hanem az a cél, hogy a lelkigondozott jobb állapotba, reménytelibb állapotba kerüljön. Tartsuk be, és másokkal is tartassuk be Jézus tanácsát: csak a mai napban élni, nem a fájó múltban (a fájó közelmúltban sem!) vagy az elképzelt riasztó vagy álmokkal teli jövőben.

A lelkigondozás NEM tanácsolást jelent! (Nehéz nem tanácsolni! Le kell győzni a rossz reflexeinket!) Nem értünk jobban a lelkigondozott dolgaihoz! Mindenki a saját életét ismeri a legjobban! Ne képzeljük, hogy a másik életét átlátjuk és megoldjuk pár perc alatt! A másikat abban kell segítenünk, hogy saját felnőtt döntéseket hozzon. (Nem helyette döntenünk, cselekednünk!)

A másikat abban kell segítenünk, hogy tisztábban lássa a saját helyzetét, és azt, hogy milyen döntésekkel tud még jobb állapotba kerülni. A lelkigondozottat segíteni tudjuk abban, hogy saját döntéseit vizsgálja, ne más emberek tetteit vagy mulasztásait! Segíteni tudjuk abban, hogy megvizsgálja önmagát és saját helyzetét. (Pl. "Mit gondolsz, te mi tudsz tenni ebben a helyzetben?") Más emberek tetteivel, személyiségével foglalkozni ártalmas, és semmi eredmény nem származik belőle. Sőt, ha úgy beszélünk valakiről, hogy nincs jelen, az hamis tanúbizonyság, hiszen nem tudja magát megvédeni. A panaszkodás gyakran azonos azzal, hogy másról, jelen nem levőről negatívumokat beszélünk.

Segítség a lelkigondozott számára, ha szembesítjük azzal, amikor egymásnak ellentmondó állításokat tesz, vagy ha a szavai ellentmondásban vannak a tetteivel. Segítség, ha visszaidézzük korábbi állításait. (Azaz ne mi minősítsük a helyzetét, hanem azt idézzük, amit Ő gondol a saját dolgairól!) A lelkigondozottat nem kell meséltetni, beszéltetni, de ha mesélni szeretne, akkor a lelkigondozó felelőssége, hogy terelje a beszélgetést a gondolkodási és érzelmi fegyelemnek megfelelően. Segítsük abban a lelkigondozottat, hogy a jelennel foglalkozzon! Segítsük abban a lelkigondozottat, hogy a valósággal foglalkozzon! Ne engedjük álmodozni! Segítsük abban a lelkigondozottat, hogy ne a megváltoztathatatlannal foglalkozzon, hanem a megváltoztathatóval!

A hamis vigasz nem segítség (pl. "Ne aggódj, majd megoldódik!" "Biztos nem gondolta komolyan!") A valódi vigasz csak Jézustól származik. Segítsük Jézusra figyelni a lelkigondozottat, elsősorban azzal, hogy nekünk valódi vigaszunk, reményünk, békénk van. Irányítsuk Jézus ígéretére a figyelmet: arra, hogy Ő békességet ad mindnyájunknak!

Tilos a másikat vagy tetteit minősíteni, korholni. Csak a szeretet segít, semmi más.

A legtöbbet azzal ártunk magunknak és másoknak, hogy folyton feltesszük a kérdést: "miért?" Miért történt valami, miért nem történt valami, miért úgy történt? Fogadjuk el, hogy nem érthetjük meg teljesen Istent. Legyen abban reményünk, hogy Ő pontosan tudja, mit miért csinál, mit enged meg, és mit nem! (És hogy sosem kísért feljebb, mint amit Vele el tudunk hordozni!) Ne feledjük: a mi életünkből nem is mindig lehetséges megfejteni, hogy pl. Jézus miért engedi, hogy bántson minket valaki! Mert lehet, hogy arról van szó, hogy akinek megengedi, hogy bántson minket, éppen őt akarja a lelkiismeretén keresztül elérni, és ezért engedte meg, hogy rosszat tegyen velünk!

Sok lelkigondozás átalakul játszmává. Ha azt tapasztaljuk, hogy valakivel napok, hónapok óta szinte ugyanaz a párbeszéd ismétlődik köztünk (ugyanazok a témák), akkor velünk is ez történt! Sok lelkigondozott függeni kezd a lelkigondozótól. Ha sosem tanácsolunk, akkor ez nem jön létre! Sok lelkigondozó válik függővé: vészhelyzetfüggővé vagy panaszkodásfüggővé, pletykafüggővé (hallani szeretné, kivel mi történt) vagy gondoskodásfüggővé.

Fontos tudnunk, hogy minden érzelmünk, hangulatunk a saját gondolataink következménye! Így nem mindegy, milyen gondolatokat engedünk meg magunknak végiggondolni! Amikor más tetteitől, mondataitól leszünk szomorúak, valójában akkor is azoktól a gondolatainktól leszünk szomorúak, amikkel mi reagálunk a másik emberre. Nem biztos, hogy kielégítjük a lelkigondozott igényét, ha nem engedjük panaszkodni! Ezt a terhet el kell viselnünk! Mindig a jobb állapotban levő a felelős azért, hogy az együttlét építő, és ne romboló legyen! Nem arról van szó, hogy a legelső panaszkodó mondatát tiltsuk le, hanem arról, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy a cél az, hogy reménytelibb állapothoz segítsük hozzá a másikat, és nem maga a panaszkodás a cél.

Ha segíteni szeretnénk, adjuk át azt a tapasztalatunkat, hogy mindig van egy jó út: hisz nem muszáj panaszkodnunk, reménykedni is lehet; nem muszáj türelmetlenkednünk, békességünk is lehet; nem muszáj másokat hibáztatnunk, átölelnünk is lehet. Rossz lelkiállapotunkban mindig rendelkezésünkre áll Jézus szabadítása. Várjuk meg, hogy megszabadítson egónk (önzésünk) romboló következményeitől!

Nagyon előtérben kell tartanunk a gondolkodásunkban, hogy ISTEN gyógyít, nem az ember! Ha ezt tudjuk, akkor nem mi akarjuk megoldani mások életét, nem mi akarjuk megmenteni, megtéríteni stb. őket. Mi csak egy eszköz vagyunk, hogy szeretetet, boldogságot, örömöt, reményt árasszon általunk Jézus. Ha fentieket tapasztaljuk, épp nem vagyunk jó eszköz, ne ártsunk tovább! Kérjünk segítséget! (Elsősorban Istentől!) Ha segíteni szeretnénk: adjuk át azt a reményünket, hogy Jézus szeret mindenkit, és hogy Ő gondoskodó és mindenható. És hogy a szabadítás biztos.

Kérdezzük meg önmagunktól: miért akarunk segíteni valakinek! Azért, mert aggódunk érte? Ha ezért, akkor nem tudunk segíteni. Mert ez azt jelenti, hogy nem bírjuk Isten kezébe letenni az adott embert és problémáit.

"A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül." (Péld 11:25) A levert emberek számára mindig ajánljuk, hogy végezzenek önkéntes, segítő munkát! Ha késztetésünk van meglátogatni, felhívni valakit, akkor ne tétovázzunk! Könnyen előfordulhat, hogy bár nem érzünk örömöt és békességet, mire létrejön a beszélgetés, Jézus megteremti bennünk, és így tud általunk segíteni. (Az is előfordulhat, hogy bár segíteni szeretnénk valakinek, végül mi kapunk segítséget az illetőtől.)

Fenti igevers azt is jelenti, hogy egy jó (lelkigondozói) beszélgetés minden résztvevőt felüdít. Éppen ezért a gyakorlatban nem is mindig kell elkülöníteni, hogy ki a lelkigondozott és ki a lelkigondozó. A valóság az, hogy mindnyájan lelkigondozottak vagyunk, és Jézus a lelkigondozó: Jer 31:31-34.

"Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!" (Ésa 43:11)

 


CC-GNU GPL
This software is licensed under the CC-GNU GPL.