CMS Demosite

A 119. zsoltár mint küzdő ima

Az ima egy dialógus Istennel. Leírva vagy hallva monológnak tűnik, azonban ez csak a látszat. Jézus a monológunk közben többféle munkát is végez: elválasztja az önző gondolatainkat az önzetlenektől, felhívja a figyelmünket hibáinkra, rákérdez korábbi tetteink indítékára, bűntudatra és bűnbánatra juttat, alázatot és hálát ajándékoz a szívünkbe. Összegezve: megtisztítja a gondolatainkat, mint a templomot a földi testi szolgálata elején és végén, hisz az csak szimbólum volt, valójában bennünk takarít, hiszen mi vagyunk az Ő templomai (az Ő Lelkének edényei) (1Kor 3:16).

?Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!? (Zsolt 46:11a)

?Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet!? (Zsolt 19:13)

?Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet! Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál! Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!? (Zsolt 51:4,9,12)

Küzdő imának nevezhetjük, amikor az önmagunkról vagy a terveinkről való elképzeléseink összeütközésbe kerülnek Jézus látásmódjával és szándékaival. Azaz amikor nincs békességünk, és az ima mint Jézus segédeszköze során Jézus megteremti bennünk a békét. Ilyenkor addig érdemes Isten színe előtt maradnunk, amíg a Vele, Benne való békénk helyre nem áll, amíg kételyeink, szorongásaink el nem múlnak. Az ima során a békesség megteremtése Jézus feladata, és Ő mindig meg is teremti, éppen ezért érdemes megvárni a béke ajándékát, mert az biztos. Maga az ima, az imádkozás is ajándék, nem emberi érdem. [Néhány küzdő ima a Bibliából: Ábrahám küzdelme (1Móz 15:11?18), Jákób hadakozása (1Móz 32:24?30), Jézus imái: Zsid 5:7?9, gyötrődés a Getsemáné kertben (Lk 22:39?46), ima a tanítványok kiválasztása és a hegyi beszéd előtti éjszaka (Lk 6:12?20).] A 119. zsoltár egy tipikus küzdő ima. Szerzőjének küzdelmeivel az elemzés végére ismerkedünk meg.

A 119. zsoltárként megnevezett zsoltár a leghosszabb a Biblia 150 darabos gyűjteményében: 176 versből, és kétszer ennyi mondatból, tagmondatból, azaz állításból áll. Arany ábécéként is szokás emlegetni, mivel a 176 vers 22 nyolcverses egységre tagolódik. Minden nyolcverses egység azonos betűvel kezdődik a héber eredetiben. Az első egység a héber ábécé első betűjével (álef), a második a másodikkal (bét) és így tovább, a 22. egység a 22. (azaz az utolsó) betűvel (táv). Azonban ez csak formai tagolást jelent, tartalmilag a zsoltár nem 22 db nyolcverses egységre oszlik.

A Biblia leghosszabb imájának, a 119. zsoltárnak a fő témája a Te igéd / Isten igéje. A zsoltárban ezt a témát 17 szinonima járja körbe, melyek az alábbiak: ige, beszéd, szó, igazság, ítélet, okosság, tudomány, név, orca, út, ösvény, dolog, törvény, bizonyság, parancsolat (parancsol), rendel(kez)és, ígéret (megígér). Az e szavakból alkotott ?Isten igéje? jelentésű szókapcsolatok előfordulási száma a zsoltárban 199. Vagyis a zsoltár fő témájára utaló szókapcsolatok száma nagyobb, mint a zsoltár verseinek a száma. Ez a tény nemcsak a Zsoltárok könyvében teszi különlegessé ezt a zsoltárt, hanem az egész Bibliában is. A Te igéd kifejezés mindössze 16-szor fordul elő a Bibliában, ebből 14-szer ebben a zsoltárban, kétszer pedig Jézus ún. főpapi imájában. Az ítéleteid (Te szádnak ítéletét) 46-szor fordul elő összesen a 150 zsoltárban, ebből 20-szor ebben a zsoltárban! A törvény szót 43-szor találjuk meg a 150 zsoltárban, a 119-ben 24-szer! A bizonyságaid (a Te szád bizonyságai) 34-szer fordul elő a Zsoltárok könyvében, ebből 23-szor a 119. zsoltárban! A parancsolat szó 30-szor szerepel a 150 zsoltárban, ebben a zsoltárban ebből 23-szor! A rendelkezéseid kifejezéssel 28-szor találkozunk az összes zsoltárban, ebből 21-szer ebben a zsoltárban! Mért olyan fontos ez a tény? Miért teszi még különlegesebbé a hossza miatt amúgy is különleges zsoltárt? Ez a zsoltár mint küzdő, viaskodó ima folyton Isten beszédére/ígéretére/állításaira/parancsolataira tér vissza, ezekbe kapaszkodik, ezeket próbálja meg követni az ima szerzője, aki ugyanakkor tapasztalja, hogy nem sikerül követni a parancsolatokat, nem sikerül bízni az ígéretekben. Ebből fakad a zsoltár és a zsoltárszerző belső feszültsége, valamint az Isten és a zsoltárszerző közötti feszültség is. Ahogy a zsoltáros körbejárja a témát a sok szinonim kifejezéssel, úgy nő a tudásunk Isten ígéreteiről, tanácsairól, beszédéről, parancsolatairól. Kiderül, hogy mindegyik mögött Isten szeretete áll, és hogy nem különböző, hanem részben azonos, részben egymást kiegészítő (azaz szinonim) jelentésűek a szinonimákból alkotott szókapcsolatok. Kiderül, hogy érdemes Isten beszédében, állításaiban bízni, mert azok egyben ígéretek is a számunkra. Mert Ő Igaz és nem téved. Amit Ő felajánl nekünk, az Ő ajándékai bizonyosak.

A 119. zsoltárban a Te igéd mint elsődleges téma mellett a másodlagos fő téma az alábbiakban foglalható össze: Isten szabadítása, megelevenítése utáni vágyódás; a parancsolatok megtartása utáni vágyódás; Isten tanítása utáni vágyódás, kérés; a lelki békesség, az Isten általi megvigasztalás elnyerésének vágya ? azaz a küzdelem és a szabadítás témáit találjuk meg.

A zsoltár egyik lehetséges szerkezeti egységekre való tagolása: 1. rész: az első 175 vers, második rész: a 176. vers. A két táblázat tartalmi szempontból tekinti át a 176 verses zsoltárt. Ezáltal a zsoltár dinamikája és a szerző ima alatti állapota figyelhető meg. I-vel van jelölve, amikor Isten cselekedetéről olvasunk egy állítást. K-val az imádkozó Isten felé való kérései: segítségkérés, oltalomkérés, vezérlés, tanítás kérése, felszólítások: ?ne hagyj el!?, ?tégy jót velem!? S- jellel van feltüntetve, amikor az imádkozó negatív állítást tesz saját állapotáról, saját lelki, hitbeli állapotáról. S+ jellel, amikor pozitív állítást tesz önmagáról: elsősorban cselekedeteiről, tetteiről. S jellel, amikor semleges állítást tesz, és S++ jellel van jelölve, amikor nagyon pozitív állítást fogalmaz meg önmagáról. Összesítve: S+  78, S-  3, S  1, S++  2, I  20, K  65 előfordulás.

 

1

 

23

S+

45

S+

67

S+

2

 

24

S+

46

S+

68

K

3

 

25

K

47

S+

69

S+

4

I

26

K

48

S+

70

S+

5

K

27

K

49

K

71

I

6

S

28

K

50

I

72

S+

7

I

29

K

51

S+

73

K

8

K

30

S+

52

S+

74

S+

9

 

31

K

53

S-

75

I

10

K

32

S+

54

S+

76

K

11

S+

33

K

55

S+

77

K

12

K

34

K

56

S+

78

K

13

S+

35

K

57

S+

79

K

14

S+

36

K

58

K

80

K

15

S+

37

K

59

S+

81

S+

16

S+

38

K

60

S+

82

S+

17

K

39

K

61

S+

83

S+

18

K

40

K

62

S+

84

K

19

K

41

K

63

S+

85

 

20

S+

42

S+

64

K

86

K

21

I

43

K

65

I

87

S+

22

K

44

S++

66

K

88

K

 

89

I

111

S+

133

K

155

 

90

I

112

S++

134

K

156

K

91

I

113

S+

135

K

157

S+

92

S+

114

S+

136

S+

158

S+

93

S+

115

S+

137

I

159

K

94

K

116

K

138

I

160

I

95

S+

117

K

139

S+

161

S+

96

I

118

I

140

S+

162

S+

97

S+

119

S+

141

S+

163

S+

98

S+

120

S-

142

I

164

S+

99

S+

121

K

143

S+

165

 

100

S+

122

K

144

K

166

S+

101

S+

123

S+

145

K

167

S+

102

S+

124

K

146

K

168

S+

103

S+

125

K

147

S+

169

K

104

S+

126

K!

148

S+

170

K

105

S+

127

S+

149

K

171

I

106

S+

128

S+

150

 

172

S+

107

K

129

S+

151

I

173

K

108

K

130

I

152

I

174

S+

109

S+

131

S+

153

K

175

K

110

S+

132

K

154

K

176

S- K

 

Az utolsó vers két kategóriába is be lett sorolva. 8 vers a fenti kategóriák egyikébe sem tartozik, ezeket üresen hagytam. Egy igevers 2-3 állítást is tartalmazhat, így a legdominánsabbnak érzett állítás alapján lettek besorolva az S/I/K kategóriákba. E tartalmi tagolás, nagyon szépen megmutatja egy tipikus, hosszú küzdő ima dinamikáját. A kérések nagy szerepet kapnak az imában: 176 versben 65 kérés. Az imádkozó önmagáról tett állításainak még nagyobb szerep jut, hiszen az ima önmagunkkal folytatott küzdelem (amit többnyire Istennel folytatott küzdelemként élünk meg), a 176 versben 84 saját magáról való állítást tett az imádkozó. Fölöttébb érdekes az imádkozó önmagáról tett pozitív és negatív állításainak aránya, hiszen 3 negatív állítás mellett 80! pozitívval találkozunk. (Ez 4-szer több!, mint amennyit Istenről olvashatunk.) A 119. zsoltár eme jellegzetessége az összes küzdő ima sajátossága.

Több vers a domináns állítás mellett tartalmaz hálát, istendicsőítést is. A Kérések nagy részében is találkozunk az imádkozó önmagáról tett pozitív állításaival, ritkábban önmagáról való negatív állításokkal. Az S- jellel jelölteken kívül az imádkozó negatív állítást tesz a saját tetteiről, hitbeli és lelki állapotáról az alábbi versekben: 20, 25, 28, 50, 76, 81, 107, 109, 123, 143, 153. Nyomorúságban, sőt felette nagy nyomorúságban, elsősorban lelki nyomorúságban érzi magát, keserűséggel van tele és epekedik a szabadítás után.

Több kérés indítéka a félelem. ?Aki fél, nem lett teljessé a szeretetben.? Az ima mint cselekedet egyik célja, hogy Jézus legyőzze, megszüntesse a félelmünket, és helyét a bizalom vehesse át. A fél(elem) mondatai:

  38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

  39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.

  63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

  74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

  79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

  120. Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

  161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.

Félni többféleképpen lehet, az istenfélelem elsősorban istentiszteletet jelent. Félni az Ő tanácsait azt jelenti, hogy elismerjük az Ő mindentudását és hatalmát. Ez pozitív félelem, hiszen az elismerés alázatra juttat minket, az alázat pedig bizalomra, a bizalom pedig reménységre. Ugyanakkor a küzdő imák, ahogy ez estben is látjuk, mindig tartalmaznak negatív félelmet is, amikor éppen nem a valódi Istent szemléljük, hanem az antropomorf haragvó, büntető, számonkérő Istent: 120. vers ?Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.? (Vö: Hós 11:9b ?Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.?) Az imák célja az is, hogy az Istennel töltött közös idő alatt Ő újra be tud nekünk mutatkozni: szerető, óvó, megértő, átölelő Istenként.

A zsoltárban a szerző 80 pozitív állítást tesz a saját cselekedeteiről és hitbeli állapotáról. Ezekben azt erősítgeti, hogy milyen fontosak számára Isten parancsolatai, és hogy szüntelen azokról gondolkodik, és minden körülmények között betartja őket. Arról beszél, hogy napi hétszer imádkozik, valamint felkel éjjel is és hajnalban is imádkozni. Az önmagáról tett két legvégletesebb állítás az alábbi (ezeket látjuk S++ jellel a táblázatban):

  44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

  112. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.

Melyekben egyenesen azt állítja, hogy mindig megtartja Isten törvényeit, és mindig tiszta a szíve szándéka is.

A küzdő imák tipikus jellemzője, hogy próbáljuk elhitetni magunkkal és Istennel, hogy nekünk jók a szándékaink és jókat cselekedtünk, és nem cselekedtünk semmi rosszat. Mondogatjuk, győzködjük magunkat és Istent. Próbáljuk magunkat tisztára mosni. De mindezt zaklatottan tesszük, megnyugvásra várva. Mert magát senki nem tudja megtisztítani, csak Jézus tud tiszta szívet (tiszta szándékot, tiszta gondolkodást) teremteni bennünk. A zaklatottság az ima sok ellentmondásából is kiderül. Példaként csak egy szakaszt kiragadva (szinte bármelyik szakasz alkalmas az ellentmondások bemutatására):

  163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

  164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

  165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

  166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

  167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

Az imádkozó szerint, aki kedveli Isten törvényeit, annak békessége van. Több versben erőteljesen említi, hogy ő kedveli ? mégsincs békéje, és szabadításra vár.

Sokszor úgy próbáljuk magunkat jobbnak beállítani, magunkat mentegetni, hogy elkezdünk másokat hibáztatni. Ez jellemző a küzdő imákra, és így erre a zsoltárra is. A zsoltáros az alábbi versekben foglalkozik az ún. ?ellenséggel?: 51, 61, 69, 70, 85, 87, 95, 110, 115, 150, 155, 158; néhány példa:

  70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

  85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.

  110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem

  155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.

  158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

Gyakran figyeljük más emberek viselkedését, és megállapítjuk, hogy mi jók vagyunk, mások pedig rosszak. És azért kérünk szabadítást, mert úgy gondoljuk, hogy nekünk szinte jár, mivel mi jók voltunk, vagy legalább igyekeztünk ? szemben (gondoljuk) másokkal. Jézus azonban arra hív minket, hogy ne ítéljünk másokat, mert nem láthatunk a másik szívébe (szándékába), ezért sem a mi dolgunk az ítélet, és azért sem, mert minden ember egyformán önző. Jézus arra hív minket, hogy mindnyájan saját magunkban (és kizárólag saját magunkban!) fedezzük fel az önző egónkat (Rm 2:1).

Az imádkozó az alábbi versekben is másokkal (az ún. ellenséggel) foglalkozik, és büntetést kér rájuk:

  78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.

  84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?

  126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

A zsoltáros haragja is ezen a területen bontakozik ki:

  53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

  113. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.

  119. Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

  126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

  136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

  139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.

Ezek elég végletes és szomorú kijelentések, ugyanakkor tény, hogy emberek vagyunk, és érzünk (és cselekszünk) néha így. Az imádkozó arról beszél, hogy haragszik az istentelenekre és gyűlöli őket? pedig Jézus szeretetre hív bennünket, sem nem haragra, sem nem gyűlöletre. A 139. verssel kapcsolatban fontos átgondolnunk, hogy senki szívébe nem látunk, nem látjuk a valódi szándékát, így nem is tudjuk megítélni, hogy tette milyen indítékból fakadt. Nem süthetjük rá senkire az istentelenség bélyegét. Talán az megállapítható a harag igehelyeit összegyűjtve, hogy az imádkozó haragja az ima során csökkent. Az ima vége felé kevésbé indulatos.

Egy szakaszt, például az ima végét kiemelve a fenti megállapításokat nyomon követhetjük ? az imádkozó változó témáit, küzdelmeit, és az ima dinamikáját:

  150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.

  151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

  152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.

  153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!

  154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

  155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.

  156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

  157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.

  158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

  159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

  160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

  161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.

  162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

  163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

  164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

  165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

  166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

  167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

  168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.

  169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

  170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

  171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

  172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.

  173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

  174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.

  175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

  176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

            Az imádkozó küzdelmeit ? önmaga dicsőítését, majd a valódi állapotának felfedezését ? az elfeledkezés és a megszégyenülés igéivel is kiválóan ábrázolhatjuk:

elfeledkezni (elfelejtkezni)

  16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

  61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.

  83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.

  93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

  109. Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.

  139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.

  141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.

  153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!

megszégyenül

  6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

  31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

  46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

  78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.

  80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

  116. Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

A 119. zsoltár szerzője gyakran azt gondolja, hogy Isten szabadítása jutalom. Éppen ezért igyekszik magát pozitívan feltüntetni, és igyekszik tisztára mosni önmagát (másokat pedig befeketíteni) ? hogy igazolja, hogy neki JÁR a szabadítás, mert ő megérdemli. Az alábbi versekben ez a hite ábrázolódik: 8, 10, 22, 31, 35, 38, 40, 43, 66, 77, 94, 121, 145, 146, 153, 159, 173. Ez az Isten után vágyakozó, küzdő ember természetes reagálása. De tudnunk kell, hogy mindenkit Isten von magához, enélkül a vonzás nélkül nem tudunk Őbenne bízni. A jó hír, hogy Ő mindenkit von magához, nem szelektál egyéni érdemek szerint, hiszen nincsenek is valódi érdemeink, mert jó csak Istentől származik. Az ember önző.

  146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.

  159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

Az összegyűjtött versekből kiderül, hogy az imádkozó jutalmazó istenképe folyamatosan helyreáll az ima alatt az ajándékozó, ingyen kegyelmet adó Isten ismeretére ? hiszen az ima vége fele csökken az ?azért szabadíts meg, mert megérdemlem? jelentésű kérései száma. A 146. vers érdekessége, hogy a valóságban fordítva történik. Isten előbb megszabadít minket, csak aztán tudjuk megtartani az Ő parancsolatait.

A leginkább a 120. versben (?Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.?) ábrázolt félelem összefügg a jutalmazó (azaz büntető) istenképpel. Az imádkozónak abban van reménye, hogy a gonoszok eltiportatnak, ő pedig megmenekíttetik, mert jó. A 160. vers (?A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló?) állítását sokszor félreértik a hívők. Azt gondolják, hogy Isten igazságossága azt jelenti, hogy a rosszakat megbünteti, s a jókat megjutalmazza. És ezért igyekeznek a hívők magukat jó-nak tartani, ami dölyfhöz, és a másik elítéléséhez vezet, mint fentebb láttuk. De nincs jó, egy ember sem jó, csak Isten. Minden ember önző, rossz, gonosz, mindnyájan egyetemben elhajlottunk, gonoszak a gondolataink ifjúkorunktól kezdve. Isten igazságossága azt jelenti, hogy tudja ezt a tényt, ismeri a korlátainkat: ?Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van? (Jón 4:10?11)

Maga a szöveg csak egy dolgot árul el a szerző személyéről: ?Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat?. A jövevénység nemcsak fizikai értelemben érthető, hanem lelki, hitbeli értelemben is, és a megváltási tervet tekintve is: ezen az ideiglenes, elromlott földön mindnyájan csak jövevények vagyunk, a valódi állampolgárságunk az új (újjáteremtett) földön lesz, és ott nem jövevények leszünk, hanem (örökös) örökösök.

Az imán mindkét fő téma végigvonul, az első számú Isten beszéde-téma is: a parancsolatokat meg kell őrizni, a parancsolatokat jó megőrizni, ismerjük a parancsolatokat, amik Isten állításait, ígéreteit is jelentik, és vágyunk megőrizni, néha nem sikerül, azután rájövünk, hogy valójában többnyire nem sikerül. Tudjuk, hogy boldogok, akik megőrzik, állítjuk, hogy megőrizzük, de aztán tetten érjük magunkat, és rájövünk, hogy nem vagyunk rá képesek. Igen gyakran másokra (az ?ellenségeink?re) mutogatunk, hogy ők nem őrzik meg, és nem a saját tetteinket, indítékainkat figyeljük. Azt hisszük, mindent tudunk, azután később tanítást kérünk Istentől. Rájövünk végül, hogy ki az, aki vezet minket! És a második fő téma is végigvonul az imán: sok dölyfös, pozitív, felmagasztaló állítás önmagunkról, de valódi vágy az Istennel való együttlétre, és az Ő békességére. A valódi állapotunk, a lelki nyomorunk érzékelése az önmagunkról tett pozitív állítások ellenében, 107. vers: ?Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint!?

A 119. zsoltár egyik csúcspontja a 94. vers: ?Tied vagyok, tarts meg engem, MERT a te határozataidat keresem.? A 94. vers számunkra egy ígéret: elég keresnünk Istent, és az, hogy Ő megtart bennünket egy biztos ígéret. Sőt, az istenkeresés vágyát is Ő ülteti a szívünkbe. Az imádkozó lelkiállapota szempontjából lehetséges, hogy a 126. vers a csúcspont, amely így szól: ?Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.? Az imádkozó nyíltan kimondja érzéseit: elérkezett az  ideje annak, hogy Isten cselekedjék, mert sokan megrontották az Ő törvényét. Az ima e pontján a szerző még nem azonosítja magát a törvényrontókkal. Ugyanakkor mindig fontosak ezek a mondataink is, mert az imában a legfontosabb az őszinteség. Amikor végre kimondjuk, ami a szívünkben van, akkor tudja Isten megtisztítani a szívünket az önző, gonosz gondolatoktól. Imában is sokáig képesek vagyunk csúsztatni (éppen ezért is szoktak a küzdő imáink hosszúak lenni), míg végül Jézus eléri, hogy mondjuk ki a valódi gondolatainkat, vállaljuk fel azokat, és Ő csak utána tud bennünk módosítani, tisztogatni.

A 119. zsoltár mint ima során (ahogy fentebb láttuk) az imádkozó haragja és félelme is csökkent, és egyre inkább helyreállt az istenképe, azaz egyre inkább a valódi Istent látta maga előtt, nem az elképzelt, antropomorf büntető-jutalmazó istent. Így az ima most is elérte célját, hiszen EZ az ima funkciója.

Mi történt még a 119. zsoltár mint ima alatt? A tévelygés igéje 3-szor fordul elő a zsoltárban:

  67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtemvala; most pedig vigyázok a te szódra.

  110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

  176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Az imádkozó a zsoltár elején még azt mondja: ?régen tévelyegtem, de ma már nem, már Istennel járok?, a zsoltár közepén azt mondja: ?ma akkor sem tévelygek, ha támadások között élek?. A zsoltár legutolsó versében történik a fordulat, ebben a versben jut el valódi alázatra az imádkozó, bevallja, hogy bizony ő is tévelyeg.

Az ima során többször is előkerül az alázat fogalma:

  67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

  71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

  75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

Istennel való életünk során, igen sokszor szükségünk van arra, hogy alázatra jussunk, nem elég egyetlen egyszer ? végső soron minden imánknak az a célja, hogy valódi alázatra jussunk. Isten nem azt várja, hogy jók legyünk, hanem hogy legyen arról biztos tudásunk, hogy nem vagyunk jók (? hogy csak Isten jó). Hogy ne képzeljük, hogy Ő nem ismer minket: ?Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.? (168. vers.)

Az a kérdés: hogyan tudjuk követni Isten kéréseit? KI vezet? És ki szabadít meg az önzésünktől? A zsoltár azon versei, amelyek megadják ezekre a kérdésekre a választ:

  5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!

  17. Tégyjól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet

  25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

  27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

  29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

  35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

  36. Hajtsdszívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

  37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

  39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.

  73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

  88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.

  117. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

  133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

  134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!

Isten vezérel minket, az egész életünket, minden napunkat. Ő tisztítja meg a gondolatainkat, elfordít minket a haszontalanságoktól, tanít, oltalmaz, óv. Ő ajándékoz meg minket a Benne való hittel (reménnyel) is. Sőt, Ő az, aki vonz minket magához: ?Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, énhozzám jő.? (Jn 6:43?45.) A legjobb hír az emberiség számára az a tény, ami a Bibliában több helyütt is rögzítve van, így a 119. zsoltárban is: Isten jön el értünk, Ő visz haza, olvassuk a 176., a legutolsó, az alázatra jutó versében: ?Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a Te szolgádat; mert a Te parancsolataidat nem felejtettem el!? Ámen.

 


CC-GNU GPL
This software is licensed under the CC-GNU GPL.